Idézzünk meg együtt egyetemes emberi értékeket, a tankönyveinkből mégis hiányzó szellemóriásunkat! A negyvenöt Kárpát-medencei helyszínen ezzel a jelmondattal zajló felolvasás Magyarországon február 24-én, pénteken este hat órakor kezdődött, és február 25-én este hét órakor ért véget.

A magyar és a székely himnusz eléneklése után a két helyi ötletgazda szólt a Dombóvári Művelődési Házban már második alkalommal megrendezett maraton megnyitójára összegyűlt érdeklődőkhöz. Markovits Magdolna köszöntő szavait követően a rendezvény céljait ismertető Monostori Jánost hallgatta a közönség. Ezután Simó József előadóművész, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke szavalta el az emigrációba kényszerült erdélyi író Intelem című versét. Miután áttekintette Wass Albert életútjának főbb állomásait, Markovits Magdolna Farkas Jánosnak, a helyszínt biztosító Dombóvári Művelődési Ház igazgatójának adta át a szót.

Farkas János elmondta, hogy a kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapjára nem rendhagyó történelemórával emlékeznek idén, hanem néhány gondolattal a Wass Albert-maratonhoz kapcsolódóan. Az emigráns író ugyanis a kommunista pártállamtól soha nem kaphatta vissza magyar állampolgárságát, így ugyanannak a rendszernek az áldozatává vált, mint az 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatott és a Szovjetunióba hurcolt Kovács Béla, az FKgP akkori főtitkára. Az igazgató ezután egy piros, egy fehér és egy zöld gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére.

A megnyitót követően két helyszínen folytatódott a program a művelődési házban. A színházteremben a szekszárdi Ismerős Arcok együttes és Simó József verses-elbeszélős-zenés Wass Albert-estjén vehettek részt az érdeklődők, belépődíj fejében.

A Majoros teremben a koncerttel párhuzamosan megkezdődő felolvasásokról így számol be Markovits Magdolna:

Egészen hajnali negyed négyig folyamatos volt a felolvasás. Az éjszaka sok fiatal volt ott, köztük a Galéria Színjátszókör tagjai is, akik egy órás színvonalas összeállítással hozzátették a magukét a rendezvényhez. Akkor megszakadt a folyamat, és csak hajnali 6 órakor folytatódott újra. Nagyon megható volt, ahogy abban a hajnali szürkületben érkeztek az álmos arcú emberek, hónuk alatt könyvekkel. Igen jó volt akkor ott lenni!

Ettől kezdve nagyjából déli 12 óráig megint folyamatos volt a program. Ezután vetítettük le az Adjátok vissza a hegyeimet! című filmet, majd ezt követően újra megszakítás nélkül zajlott a felolvasás egészen a zárásig. A dombóvári maratonnak mindvégig volt hallgatósága. Igaz, hogy néha csak egy-két ember, de legtöbbször többen. Arra jártak, bejöttek, leültek egy kicsit, és hallgatták az irodalmi szövegeket, majd mentek tovább a dolgukra. Senkit nem kényszerítettünk arra, hogy olvasson.

A délután viszont igen jól sikerül. Az Apáczai Szakközépiskolából például egy gyönyörű összeállítással érkeztek a diákok. Isten, haza, család témakörben választották ki a felolvasandó szöveget. Nagy élmény volt. Ezután a Dombóvári Székely Kör, szintén 13 fővel tematikus felolvasást tartott, közel másfél órán át, majd a Wass Albert Olvasókör 10 fős csapata Kemény János Víziboszorkány című regényéből olvasott fel részleteket.

A zárás 25-én 19 órakor volt, vagyis - nálunk sajnos megszakítással - 25 órányi felolvasást követően. Ezen Monostori Jánossal együtt elmondtuk, hogy nagy sikernek érezzük, hogy - a többi résztvevő 44 várossal együtt - ezen a hétvégén Dombóváron is 25 órán át csak az irodalomé volt a szó, legalábbis a Művelődési Házban. Ez szerintem gyönyörű dolog. Elmondtuk még a záráskor, hogy összesen 120-130 fő vett részt a helyi programban, tehát jött el, és felolvasott. Nagyjából 430-440 oldalnyi szöveget hallgattunk végig, nem beszélve az ezek mellett elhangzott számtalan versről.

Az ünnepélyes záráson a Székely Kör dalköre énekelt bukovinai népdalokat, Gáspár Pista bácsi gyönyörűen, hatalmas belső tűzzel szavalta el Reményik Sándor Eredj, ha tudsz! című versét, majd közösen elmondtunk egy Wass Albert által írt imát Erdélyért, és elénekeltük a Szózatot. Ezek megható pillanatok voltak…

Valamennyi szervező nevében köszönöm, és hálás vagyok mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt. Remélem, hozzánk hasonlóan ők is tartalmas, szép emlékként őrzik meg az elmúlt hétvégét!